KARÁCSONYI  ZSOLT: Zöld     Megint a zöldet látom, megint a karcsú zöldet, lehet, hogy ez egy szín még, lehet, hogy annál könnyebb.   Képzelj csak el egy erdőt, közepén persze tisztás, szarvasok, gombák, csermely, vadászidény veszélye, a közepén ott lépked, aki nem ül a szélre, s a földön is alig jár, övé a zöld: a színe, akár a fenti rétek.

Úgy táncolják körül száz földöntúli lények, talán nem is örülnél, talán te meg se látnád.   Elég, ha visszanézek, már látom újra lábát, bokája zöld mohája bársonylik izgatóan, törzse élő feszültség, lágy karral int a tóra...   Úgy kell majd elvezetnem, akár a régi erdő, ami felnőtt fölötte, ami fölötte felnőtt.